Hír: Brutális bűnök, nevetséges büntetés a Gergényi-vádiratban Brutális bűnök, nevetséges büntetés a Gergényi-vádiratban
(Kategória: Közélet-Politika)
Küldte: Sindzse
vasárnap 21 április 2013 - 09:18:37


gergenyiA júniusi előzetes ülés után szeptember 16-ra tűzte ki a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa a 2006-os atrocitások miatt többek között elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolt egykori rendőrvezetők perének első tárgyalását. A PestiSrácok.hu megszerezte a Bene László, Gergényi Péter, és Dobozi József (képünkön) és további tizenegy társa elleni vádiratot.

Gergényi Péter egykori fővárosi rendőrfőkapitányra, Bene László volt országos rendőrfőkapitányra, Dobozi József a Rebisz egykori parancsnokára, és további tizenegy társára (mint az már a hírekből tudható), a Központi Nyomozó Főügyészség a vádiratában felfüggesztett börtön kiszabását kéri. Ugyanakkor – amiről a hírek nem szóltak – az ügyészség azt is kérte az eljáró bíróságtól, hogy ha elítéli a vádlottakat, akkor mentesítse őket a büntetett előélet következményeitől. A vádirat ugyanakkor – megítélésünk szerint – olyan súlyú megállapításokat tartalmaz, hogy értelmezhetetlennek tűnik a az egykori főrendőrök mentesítése. Persze ez nem lehet véletlen, hiszen többen közülük ma is aktívak. Az sem lehet a merő véletlen műve, hogy éppen a lényegre nem ad választ az ügyészségi dokumentum: kinek a parancsára tussolták el Gergényiék azokat a bűntetteket, amelyeket az ügyészek most a vádiratban rögzítettek?




A rendőrvezetők a tüntetést békés választási gyűlésnek értékelték Fotó: HPGY

A rendőrvezetők a tüntetést békés választási gyűlésnek értékelték Fotó: HPGY

Az országos rendőrfőkapitány külföldi, szakmai összejövetelen tartózkodott

Miként az tudható, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével, 2006 szeptember 17-vel kezdődött meg Budapesten az a hatalmas tüntetéssorozat, amely végül Gyurcsány Ferenc bukásához vezetett és amelyet a hazugságbajnok miniszterelnök rendőrsége vérbe fojtott. A vádirat tanulsága szerint ehhez a legmegfelelőbb embereket találta meg. A témáról eddig már tengernyi írás jelent meg, ezért igyekszünk csupán olyan részleteket közreadni, amely kevés nyilvánosságot kapott.

Azzal kezdődött, hogy az ominózus napon, amikor a rendőrség felső vezetése – kivéve Bene Lászlót, aki éppen Brazíliában (hol máshol?) „szakmai összejövetelen” tartózkodott – és az akkori igazságügyi és rendészeti miniszter, Petrétei József látták, hogy egyre csak gyűlnek a tüntetők a Kossuth térre, arról egyeztettek, miként ítéljék meg az egyébként be nem jelentett demonstrációt: a gyülekezési jog, vagy a választási törvény alapján. Előbbi esetében tömegoszlatást kellett volna végrehajtani. Ha viszont választási gyűlésként értékelik – éppen akkor zajlottak az önkormányzati választások – a helyzetet nem kell kezelni, csupán biztosítani. Utóbbi mellett döntöttek – hagyták a tüntetést eszkalálódni. Ezzel az volt a baj, hogy a tüntetők nem pártokat éltettek, hanem Gyurcsány és kormányának távozását követelték, így tehát köze nem volt az önkormányzati választásokhoz. Másnap – szeptember 18-án – az ügy ötödrendű vádlottja, Mittó Gábor, a BRFK főkapitány-helyettesétől azt a parancsot kapta: készítsen műveleti tervet a Kossuth téri tüntetés kezelésére. Ez este hétre készen állt, igaz az alezredes kifelejtette belőle a televízió biztosítását. Délután négykor pedig Szabadfi Árpád országos rendőrfőkapitány-helyettes rendkívüli vezetői értekezletet tartott – amin nem csak a fővárosi, hanem a megyei vezetők is részt vettek. E megbeszélésen a kialakult és a várható helyzetet értékelték, a rendelkezésre álló információk – és nyilván a biztosítási terv – alapján. Nem tudni, honnan származtak az információik, de úgy döntött a rendőr vezérkar – többek között Szabadfi nyomására -, hogy a rendőrségnek csupán biztosítás lesz a dolga, nem avatkoznak bele a demonstrációkba. Este azonban elszabadult a pokol a Magyar Televízió Szabadság téri székházánál.

A rohamcsapatok tagjai nem hagyták volna cserben a társaikat Fotó: HPGY

A rohamcsapatok tagjai nem hagyták volna cserben a társaikat Fotó: HPGY

Határozott cserbenhagyás

A székházhoz kirendelt, hiányos felszereléssel rendelkező baranyai század nagy része – hatvan fő – megsérült. „Az állományból 22 főnek hiányzott a bevetési sisakja, ebből tizenketten az események alatt mástól vagy megsérült rendőrtől kaptak sisakot. Bevetési pajzzsal 18 rendőr nem rendelkezett, közülük nyolcan az események alatt mástól, vagy megsérült rendőrtől kaptak ilyen védőeszközt. A század állományát ért támadás következtében huszonöten 8 napon belül, harmincnégyen pedig 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedtek.

A sérültek körében azok közül, akik nem rendelkeztek védőeszközökkel, nyolcan súlyosan, heten pedig könnyebben sérültek. Legsúlyosabban a Siklósi Rendőrkapitányság állományába tartozó B. László rendőr százados sérült, aki sisak és pajzs hiányában egy kővel történt fejbedobása után életveszélyes koponyasérülést szenvedett.„ – áll a vádiratban. Eközben a másodrendű vádlott, Gergényi Péter és más vezetők a Parlament közelében felállított főhadiszálláson többek között a televíziók adásaiból nem csak a Kossuth téri, hanem a Szabadság téri eseményeket is figyelemmel kísérték. Az ostromot látva az egyik, a Kossuth téren szolgálatot teljesítő század parancsnoka azt javasolta Gergényinek, hogy vesse be az embereit és a szintén a Kossuth téren lévő borsodi csapatszolgálati századot a Szabadság téri tüntetőkkel szemben. Gergényi a javaslatot nem fogadta el, sőt arra kérte a parancsnokot, hogy vonuljon hátrébb a főhadiszállástól. Nem sokkal később a borsodi egység parancsnoka – aki a rádióforgalmazásból értesült a tévéostromról – is az átvonulást kérte, de Gergényi határozott „nemmel” az engedélyt nem adta meg. Aztán egy másik egység parancsnoka is ugyanezt kérte a helyszín egyik biztosítójától, de az az engedélyt, Gergényire hivatkozva megtagadta.

„Az épületben számos rendőr céltalanul várakozott, álldogált…”

A vádirat tehát azt állítja, hogy a Szabadság téren küzdő rendőröket felsőbb utasításra hagyták cserben bajtársaik. Az esetet súlyosbítja, hogy Gergényi a tévészékház előtti események helyszínbiztosítására Mittó Gábort bízta meg, aki – miután több egységgel beszorult a televízió épületébe – semmit nem csinált. Sőt, a bent lévő különböző csapatok azt sem tudták, hogy ki a helyszínparancsnok, aki megmondja a tervet, és miként kezeljék a helyzetet. Miután Gergényi tudomást szerzett arról, hogy Mittó nem hogy nem ura a helyzetnek, de a teljes alkalmatlanságáról tett tanúbizonyságot, nem váltotta le, s nem bízott meg mást a parancsoki teendőkkel. A vádirat úgy fogalmaz: „A nagyszámú sérült mellett azonban az épületben számos rendőr céltalanul várakozott, álldogált. Nagy Miklós rendőr őrnagy a székházban a teljes káoszt, zűrzavart tapasztalta, amely a rendőrök tanácstalanságával párosult. Helyszínparancsnokot keresett, de nem talált. A bejárat előtti torlasz építése közben Nagy Miklós rendőr őrnagy felment az emeletre, ahol Mittó Gábor rendőr alezredes IV. rendű vádlottat meglátta. Ekkor megtudta, hogy beosztásából eredően ő az épületben tartózkodó legmagasabb szintű parancsnok. Emiatt tőle utasításokat várt, ehelyett azonban a IV. rendű vádlott közölte, az , szabadságáról rendelték be, az eseményekről pedig nem sokat tud. Kijelentései után kezeit széttárta, mint aki nem tudja, mit tegyen. Az elképzelés nélküli IV. rendű vádlott egymagában állt, kezeiben rádióval és telefonnal, érdemi intézkedést tenni nem tudott, holott még ekkor is mód lett volna az erő-és eszközszámvetés után az alparancsnokok bevonásával egy székházvédelmi stratégia kialakítására.” Tehát így esett el a Magyar Televízió székháza, Gergényi Péter és a többi rendőri vezető tudtával és közreműködésével. A vádirat szerint a tévészékház ostromakor 246 rendőr sérült meg, Gergényi Péter és vádlott társai pedig nem csináltak semmit. Azt, hogy ennek mi volt az oka, nem tudni, legalábbis a vádirat nem tartalmaz erről semmit.

Hagyták a tüntetést eszkalálódni Fotó: HPGY

Hagyták a tüntetést eszkalálódni Fotó: HPGY

„Ezt azért kapod, mert székházostrom volt…”

Ami ennek a történetnek a sajnálatos hozadéka, hogy a rendőri vezetők alkalmatlansága, vagy ne adj Isten, a politikai befolyásoltságuk vezetett azokhoz a rendőri túlkapásokhoz, amely a székháznál történt események utáni tüntetéssorozat alkalmával tömegével fordult elő. Hiszen a rendőrök – ez a vádiratból is plasztikusan kiolvasható – azért vertek boldog-boldogtalant az októberi eseményeken, hogy megtorolják a televízió székházának elszenvedett vereségüket. Erre számos eddig a sajtóban, vagy más kiadványban publikált eset szolgál bizonyítékul, de e vádiratban is találunk példát rá. Méghozzá a VI. vádpontban, amikor több rendőr egy tüntetőt fejbe rúgott, öklözött, olyan kijelentések közepette, hogy „ezt azért kapod, mert 48 órája szolgálatban vagyok„ és „azért kapod, mert székházostrom volt”. Ezért állíthatjuk, a rendőri vezetők nem csak azért felelősek, mert a székház ostromakor tehetetlenségük, alkalmatlanságuk, netán a politikai felől érkezett felsőbb utasítás miatt cserben hagyták csapataikat, hanem azért is, mert nem tisztázták a csapaterők előtt, mi vezetett a székház elvesztéséhez. És miután majd’ 250 rendőr megsérült az ostrom alatt, a későbbi tüntetéseken „joggal” érezhette azt a kisrendőr, hogy törleszteni kell, miután gőze nem volt arról, hogy vezetőik alkalmatlansága, vagy pártossága vezetett a televízió székházának elvesztéséhez.

Ignácz-jelentés: semmi sem volt rendben

Bene László 2006 szeptember 20-án érkezett haza brazíliai szakmai nyaralásáról, majd öt nap múlva felkérte a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság akkori vezetőjét, Ignácz István tábornokot, hogy egy bizottság élén vizsgálja ki a szeptember 17 és 19 között történt rendőri intézkedéseket. A tábornok novemberben letette az asztalra az azóta Ignácz-jelentésként ismert dokumentumot. A jelentésben „számos olyan hiányosságot, hibát, szabályszegést rögzítettek, amelyek felelősségre vonás alapjául szolgáló megállapításokat tartalmaztak, így mindenekelőtt a műveleti tervvel kapcsolatosan, a vezetésirányítás szakszerűtlenségére és hiányosságaira, a rendőri művelet alkalmazott erőinek, eszközeinek hiányosságaira, erőátcsoportosításokat érintő hibákra, a riadó késedelmes elrendelésére, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság csapatszolgálati századából többeknek a védőeszközzel való ellátatlanságára, a rádióval való ellátatlanságra, a vízágyú útvonalában felmerülő akadályokra vonatkozó fegyelemsértés gyanúját keltő megállapításokat.„ Egyszóval semmi sem volt rendben, de ez tudható volt már annak idején is. A vádirat szerint Ignácz tábornok a jelentést november 10-én adta át Bene Lászlónak, aki csupán annyit közölt, hogy át fogja tanulmányozni. És ezután jön az az eseménysor, amire leginkább az eltussolás szó illik.

Nem biztosították a vízágyú útvonalát és az ellátását Fotó: HR

Nem biztosították a vízágyú útvonalát és az ellátását Fotó: HR

Árvai-jelentés: felelősségre vonás javasolva

Az ORFK titkárságán a november 10-én átadott jelentést november 23-án iktatták: ekkor adták be az országos rendőr-főkapitányi postába, majd másnap az úgynevezett „kézi irattárba” helyezték, magyarán szólva, a dokumentumot hivatalosan ekkor kapta kézhez Bene. Ehhez képest azt továbbküldte Gergényi Péternek, aki november 17-re elkészítette a jelentésre adott észrevételeiről készült összefoglalóját, amelyet az ORFK titkárságán szintén november 23-án iktattak, majd másnap szintén a „kézi irattárba” helyeztek. Így a főkapitány részére együtt érkezett meg az elmarasztaló, és a felmentő jelentés. Utóbbit Bene megküldte Ignácznak, aki november 23-ra újra összehívta a bizottságot, hogy Gergényi észrevételeire reagáltassa a grémiumot. Ez a jelentés azonban a vádirat szerint nem szerepel az ORFK titkárságának naplójában. Mindeközben Bene László még november 17-én magához rendelte Árvai László alezredest, az ORFK fegyelmi osztályának helyettes vezetőjét, majd megbízta, hogy az Ignácz-jelentés alapján vizsgálják ki, „milyen jog-és normasértések állapíthatók meg, melyek kelthetik a fegyelemsértés, esetleg bűncselekmény gyanúját”. A vádirat úgy fogalmaz: „ Az országos rendőrfőkapitány soron kívüli vizsgálatot kért úgy, hogy arról a bizottság tagjain kívül más ne tudjon, bizalmas jelentésüket pedig a következő napon egy példányban terjesszék elő”. Az alezredes és két főelőadó ennek megfelelően – az Ignácz-jelentés alapján – nyolc pontban rögzítettek fegyelemsértéseket és bűncselekmények elkövetését.

A jelentésben az Árvai László vezette bizottság megállapította, hogy a Kossuth téri tömegdemonstráció miatt készült műveleti terv tévesen minősítette a demonstráció jellegét, ezért felvetődött az azt készítő és jóváhagyó rendőrvezető fegyelmi felelőssége. (A tervet Mittó Gábor készítette, de hogy pontosan ki hagyta jóvá, azt a vádirat nem említi – a szerk.) Mint ahogy a szeptember 18-án történt általános riadó kései kiadása miatt is felvetődött a fegyelmi felelősség. Aztán azzal a műveleti parancsnokkal szemben is, aki elmulasztotta a Kossuth térről a Szabadság térre igyekvő tömeg kísérését. Vizsgálat elrendelését javasolta az Árvai-bizottság annak megállapítására, miért nem biztosítottak szabad utat a Szabadság téren bevetett vízágyuknak, azok üzemeltetése miért ütközött akadályokba, illetve miként vetették be a baranyai századot hiányos védőfelszerelésbe. Külön említette a jelentés a székház kijelölt helyszínparancsnoka – Mittó Gábor – által elkövetett katonai bűncselekményeket, illetve fegyelmi felelősségét.

Következmények: főkapitányi feddés

Az ügyszám nélküli jelentést Árvai László határidőben leadta az ORFK titkárságára, ott azonban valamely „titokzatos”- persze a nyomozásban fel nem tárt – okok miatt a keltezéshez képest negyed évvel később (!), 2007. február 1-én iktatták, azaz Bene hivatalosan ekkor kapta meg. Ettől függetlenül 2006. november 28-án Bene arról tájékoztatta Árvai Lászlót, hogy egyedül Mittó Gábor ellen rendel el fegyelmi eljárást. Ehhez kérte az alezredest, hogy készítsék elő az eljáráshoz szükséges határozatot, majd 2007 február 6-án, Mittót helyszínparancsnoki mulasztásai miatt feddésben (!) részesítette. További fegyelmi eljárásokat, feljelentéseket azonban a bizottsági megállapítások ellenére Bene László nem tett – áll a vádiratban. Ezzel az ügyészség szerint jelentősen sértette a szolgálat rendjét és érdekeit, mulasztása pedig különösen súlyos abban, hogy katonai bűncselekmények miatt senkit nem jelentett fel, pedig ahhoz mind az Ignácz-, mind az Árvai-jelentés tartalmazott ilyen adatot.

Nincs magyarázat a lovas rendőrök bevetésére Fotó: HPGY

Nincs magyarázat a lovas rendőrök bevetésére Fotó: HPGY

„Rendőr ellen nem rendelünk el fegyelmi eljárást”

A XIII. vádpont arról tesz említést, hogy előzetes egyeztetések után Bene László 2006 szeptember 26 – án kiadott, a rendőrség öltözködési szabályzatában arról rendelkezik, hogy a bevetési egyenruhán a szolgálati azonosítót viselni kell. (Megjegyzendő, hogy az egyeztetések alkalmával ez ellen csupán a 2006. július 15-ig országos rendőrfőkapitány-helyettesként szolgáló, később a második Orbán-kormány országos rendőrfőkapitánya, Hatala József emelt kifogást, mondván, az „ilyen öltözékekben végrehajtott feladatok kapcsán több esetben szolgálati jelvényeket már elvesztettek.”) Ehhez képest a vádirat szerint 2006 október 23-án a rebiszesek közül senki sem viselte, de Bene László nem intézkedett, hogy emiatt a parancsnokokat, például a Rebisz parancsnokát, Dobozi Józsefet – felelősségre vonja. Dobozinak azonban a vádirat – több más mellett – azt is felrója, hogy a 2006-os események miatt csak olyan esetben indított fegyelmi eljárást, amikor már az ügyészség vádat emelt, mert Dobozi azt a parancsot adta ki a Rebisz fegyelmi alosztályának: „a 2006-os őszi eseményeket illetően rendőr ellen nem rendelünk el fegyelmi eljárást.”(!) És ez még akkor is így volt, ha a rendőrt gyanúsítottként hallgatta ki az ügyészség, és utóbb – akár bűncselekmény, akár bizonyítottság hiányában – megszüntették ellene az eljárást. Az ügyészség szerint Dobozi abban is vétkes, hogy nem vizsgálta ki, a 2006 október 23-án bevetett könnygázt, gumilövedéket és más kényszerítőeszközt rendőrei jog-és szabályszerűen alkalmazták-e. Illetve arányban állt-e a rendőrök feladatának végrehajtásához. „Különösen irányadó mindez a Károly körúton végrehajtott lovasroham vonatkozásában, amellyel kapcsolatban számos ellentmondás folytán utóbb nem állapítható meg, ki, milyen indok és adatok birtokában adott utasítást e speciális kényszerítőeszköz alkalmazására, az mennyiben volt megalapozott és indokolt.„ – fogalmazott a vádirat.

Tanúk, akik mindent tudhatnak

Az idén februárban készült vádirat a tizennégy vádlott közül Bene Lászlón, Gergényi Péteren kívül még három rendőrt említ nyugdíjasként, Dobozi Józsefet és további hét egyenruhást a mai napig szolgálatot teljesítőként jelöl meg, egyedül Mittó Gábort említi úgy, mint volt rendőr alezredest, mivel utóbbi szolgálati helyéről, a BRFK őrszolgálati főosztályának éléről tavaly leszerelt. A tanúk névsora is sok ismerős nevet vonultat fel. A vádiratban is szerepel, hiszen részt vett az tévészékház ostromakor a rendőri munkában Kalmár Tamás, akit a Vizoviczki László nevével fémjelzett rendőri korrupciós botrány miatt tartóztattak le. De tanúskodik majd az egykori igazságügyi- és rendészeti miniszter, Petrétei József, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) egykori közigazgatási államtitkára, Kondorosi Ferenc, az országos rendőrfőkapitány helyettese, Szabadfi Árpád, a BRFK volt közbiztonsági igazgatója, Lapid Lajos, az MTV volt elnöke és hírigazgatója, Rudi Zoltán és Kert Attila, az In-Kal Security vezetője, Lasz György, az IRM egykori rendészeti szakállamtitkára, jelenlegi somogyi rendőrfőkapitány, Piros Attila, az ORFK közlekedésrendészeti főosztályának egykori vezetője, Komáromi Endre, a fővárosi VII. kerületi kapitány, a 2006-os események után pedig a BRFK vezetőjének közbiztonsági helyettese, Nagy-Juhák István, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság és az Ignácz-bizottság vezetője, Ignácz István, a jelenlegi országos rendőrfőkapitány, Papp Károly, az Árvai-jelentés készítője, Árvai László.

Forrás: PestiSrácok.hu




Ezen hír származási helye: BENDEGÚZ HÍREK
( http://www.bendeguz.info/news.php?extend.371 )


Adatbázis lekérdezés: 22. Memória használat: 1,043,656b