A visegrádi csoport tagállamai – Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország – továbbra is határozottan elutasítják az Európai Parlament által 2024. április 10-én jóváhagyott jogalkotási csomagot, az EU migrációs és menedékjogi paktumát. Ezen országok vezetői különböző időpontokban közölték, hogy nem fogadják el a migránsok kötelező áthelyezésére vonatkozó mechanizmusokat.

Már 2024 áprilisában, miután az Európai Parlament megszavazta a reformot, Robert Fico szlovák miniszterelnök bejelentette, hogy országa nem fogja végrehajtani a megállapodást, amelyet „diktálásnak, nem szolidaritásnak” nevezett. Álláspontja az egyik első határozott nyilatkozat volt a V4-en belül az új menekültpolitika ellen. Az Orbán Viktor vezette budapesti kormány következetesen bírálta a „kötelező szolidaritás” mechanizmusát.

 A magyar miniszterelnök úgy véli, hogy ez arra kényszerítené az államokat, hogy vagy elfogadják a migránsok áthelyezését, vagy kártérítést fizessenek, aláásva ezzel az illegális migrációval szembeni „zéró tolerancia” politikáját. A 2024-2025 közötti időszakban számos beavatkozás során a magyar tisztviselők azt az elképzelést szorgalmazták, hogy a menedékkérelmeket az Európai Unión kívüli központokban dolgozzák fel.

Lengyelország álláspontja szintén elutasító volt. 2024 áprilisában Donald Tusk miniszterelnök kijelentette, hogy Varsó nem fogadja el az újraelosztási mechanizmust, hivatkozva a nagyszámú ukrán menekült miatti már meglévő nyomásra. Ez a vonal 2025 őszén megerősödött, amikor az új elnök, Karol Nawrocki hivatalosan tájékoztatta az Európai Bizottságot, hogy Lengyelország nem fogadja el az áthelyezéseket a paktum alapján.

Csehországban hasonló a politikai helyzet. Andrej Babiš, a 2025. október 3–4-i választások győztese, aki jelenleg kormányalakítási tárgyalásokat folytat, 2024 óta bírálja a paktumot, a nemzeti érdekek „elárulásának” nevezve. Ezt az euroszkeptikus retorikát a választások után is fenntartotta, bár hivatalosan még nem lépett hivatalba miniszterelnökként.

A V4-államok által vitatott paktum bevezeti a „kötelező szolidaritás” elvét. Eszerint a tagországoknak vagy be kell fogadniuk egy kvótát a menedékkérőkből, vagy pénzügyi, illetve operatív hozzájárulásokat kell nyújtaniuk. Az EU Tanácsa évi 30 000 áthelyezési célt és minden elutasított migráns után 20 000 eurós hozzájárulást tűzött ki.

A jogalkotási csomag olyan intézkedéseket is tartalmaz, mint a gyorsított határellenőrzési eljárások, a kibővített biometrikus adatgyűjtés és a gyors visszaküldési mechanizmusok a menedékjog megszerzésére alacsony esélyekkel rendelkező kérelmezők számára. Célja továbbá a származási és tranzitországokkal való szorosabb együttműködés.

Bár a négy főváros álláspontja lényegében hasonló, a V4 vezetői eddig nem adtak ki hivatalos közös nyilatkozatot, amelyben azonos hangnemben ítélték volna el a paktumot. Az ellenállás párhuzamos üzenetekben nyilvánul meg, nem pedig intézményesített fronton keresztül.

Az európai intézmények a paktum szakaszos végrehajtását készítik elő, amelynek első hatásai 2026-ban várhatók. Ebben az összefüggésben Budapest, Pozsony és Varsó elutasítása nehéz utat vetít előre az új európai menedékjogi jogszabályok alkalmazásában.

Forrás: Link,