Máté T. Gyula írása

„Mert lopni ugye bárki tud, de hazát árulni, az komoly dolog.” 

Van úgy, hogy egy magyar szocialista politikus igazat mond.

Nem pártkongresszus vagy békepap előtt gyónva, nem ügyész előtt kihallgatáskor, még csak nem is kedvenc brókerével értekezve.

Csak úgy, véletlenül. Hogy aztán azonnal szókörnyezetet igazítson az elszóláshoz. 

A fenti mondatot Gyurcsány Ferenc írta le a Facebookon, „Gyuri” őrizetbe vétele után. 

Büszkén, szinte kérkedve. 
Annak az embernek a önbizalmával, akinek meggyőződése, hogy ő sérthetetlen. 

Megvédi a milliárdos vagyon, a kapcsolati háló, az Omerta hallgatást parancsoló törvénye. Az elégetett iratok, az örökre törölt fájlok is magabiztosságot adnak. A hozzáférhetetlenség politikai gőgjét erősíti az a hétezer-ötszáz, mellette szavazó MSZP-s káder is, akikkel elsöpörheti Mesterházyékat a pártkasszától. 

Ez magyarázza azt a gátlástalan önhittséget, amellyel kémfőnökei begyűjtését kommentálja. Galambosét és Laborcét, és a család mindent és mindenkit felügyelő „Gyurijáét”, Szilvásyét. 

Ezért vádolja „forradalmi ellenségkereséssel” Orbánékat, a következő mondatokat biggyesztve a fenti elé: „Jobb híján be lehet érni egy kis hivatali hatalommal való visszaéléssel, hűtlen kezeléssel, de a forradalom nagyságához képest azért ezek mégis csak pitiáner ügyek. Egy jó kis államellenes összeesküvés, ez lenne döfi. Valami kis hazaárulás, kémkedés, vagy valami ilyesmi.”
Tudják: mert lopni ugye bárki tud, de hazát árulni, az komoly dolog.