„A 2015. évi költségvetés megőrzi a kormányzás eddigi eredményeit. Így a családi adókedvezményeknek köszönhetően jövőre 240 milliárd forint marad a magyar családoknál. (Ez pont annyi, mint 2014-ben, FZs.) Megvédjük a rezsicsökkentést is, amelynek köszönhetően a háztartások rezsiterhei 20-25%-kal mérséklődtek. Egy magyar háztartás átlagosan 150 ezer forintot spórolhat meg évente.  Mindezeken túl, közös erőfeszítéseinknek köszönhetően, a tisztességtelen eljárást alkalmazó bankoknak vissza kell fizetniük azt a mintegy 1000 milliárd forintot, amit elvontak a lakosoktól, családoktól. A hitelesek vagy pénzhez jutnak, vagy – ha még élő hitelszerződésük van – 25-30%-kal csökkenhet a törlesztő részletük. Mindezeknek köszönhetően a 2015-ös költségvetés a banki elszámoltatás költségvetése lesz. Az elszámoltatás eredményeképpen több pénz marad a családoknál, ezáltal nőnek a lakossági megtakarítások és a fogyasztás”. Magunk nem vagyunk meggyőződve arról, hogy egy – noha romló helyzetű embernek talán, bár az ígértnél sokkal kevesebbet segítő - olyan intézkedésnek kell a 2015. évi magyar költségvetést fémjeleznie, amelynek jogi megalapozottsága még vitatott, gazdasági következményei pedig nem sok jót ígérnek, például a hitelezések sorsát illetően. (A hitelek fontosságáról a Széchenyi Terv és társai helyett Széchenyi István írásait ajánljuk.)

A költségvetés indokolása alapján érthetetlenné válik sokak szembefordulása az Európai Unióval. „2015-ben elindul minden idők legnagyobb gazdaságfejlesztése. A 2014-2020 fejlesztési ciklussal új időszámítás kezdődik a hazai fejlesztéspolitikában, a magyar vállalkozások lehetőségei mostantól megsokszorozódnak. Összesen több mint 34 milliárd eurónyi támogatás érkezik hazánkba. Ez a hozzá szükséges hazai társfinanszírozással együtt mintegy 12 ezer milliárd forintos fejlesztést jelent a következő években (...) Magyarország az új uniós költségvetési ciklus egyik legnagyobb nyertese. Az egy főre jutó támogatás soha nem volt akkora Magyarországon, mint ebben a költségvetési ciklusban. A második helyet értük el Európában az egy főre jutó uniós pénzek tekintetében.” A támogatás akkor is jelentős, ha levonjuk belőle Magyarország kötelező EU befizetéseit. Mégis úgy tűnik, hogy a NER keretében sikerült elterjeszteni, hogy Magyarországot sokan akarják gyarmatosítani, illetve sokan akarnak neki diktálni a Világbanktól az USA-n át az EU-ig.

Valószínűleg ezért találjuk a Fidesz honlapjának jobb felső sarkában azt a jelszót, hogy „Magyarország nem hagyja magát”. E költségvetési szöveg azt sugallja, hogy most egy kicsit hagyjuk magunkat elcsábítani. A másként elérhetetlen és a talpon maradáshoz nélkülözhetetlen beruházások kedvéért bölcsen felfüggesztjük az EU-val szembeni (jogos és jogtalan) ellenérzéseinket. A gazdasági optimizmust a „Gazdasági növekedés főbb jellemzői” c. táblázat adatainak kellene alátámasztaniuk (240. old.). A gazdaság új időszámításában a GDP növekedése reálértéken 2,5 százalék (igaz, a mi utánaszámításunk szerint ez inkább 2,1). Ez jó, de nem nagyon szárnyaló perspektíva. A háztartások fogyasztását reálértékben 2,6 százalékra tervezik a lakossági közfogyasztás 2 százalékos csökkenése mellett.

A bővülő magánfogyasztás növekedésének forrásai a részletes indokolás szerint „a rezsicsökkentés, a devizahitelesek terheinek csökkentése, a reálbérek és a reáljövedelmek emelkedése, továbbá a foglalkoztatás fokozatos növekedése.” Az adatok szerint azonban a nettó bér nem nő. Névleges növekedése ugyan 1,8 százalék, de ez pont annyi, mint a tervezett fogyasztói árindex. A rezsicsökkentés és a devizaterhek csökkentésének hatásáról, szegények és gazdagok közti eloszlásáról már számos elemzés készült, melyek szerint ezek az intézkedések is a jobb helyzetűeknek kedveznek. A foglalkoztatás-bővítés fő eleme a közfoglalkoztatás, ami elvben a családok megfelelő jövedelmét, sőt gyarapodást is biztosítaná. Ezt azonban sem a politikailag gerjesztett közhangulat, sem az intézkedések alapján nem látjuk valószínűnek.

Ferge Zsuzsa